„Van egy nagyon kedves történetem egy idős kertészről és egy fiatal utazóról. Az utazó sietett, egyik faluból a másikba rohant, meg sem állva, hogy észrevegye a virágokat, a madarakat vagy az arcát simogató lágy szellőt. Egy nap megkérdezte a kertészt:

– Hogy tudsz ilyen békében élni?

A kertész elmosolyodott, felvett egy lehullott levelet és az utazó kezébe adta.

– Lassan sétálj! – mondta.

Az utazó nevetett – Nincs időm rá!

– Akkor hiányozni fog az élet – felelte a kertész. – Minden sietve megtett lépés távolabb visz önmagadtól. Lassíts le kicsit, és megtalálod a lelked elevenségét!„
(Namrita Khosla)