Az Erdőszeretet Szövetség állásfoglalása az erdők jövőjéről egy változó világban.

Az erdő egy élő, működő rendszer. Nem faanyagraktár, nem „zöld háttér”, nem díszlet és nem pusztán élőhelyek összessége. Lassítja a vízlefolyást, hűti a levegőt, árnyékol, párologtat, élő talajt tart fenn. Ha ezek a funkciók gyengülnek, az nemcsak egyes fajokat érint, hanem egész tájakat tesz sérülékennyé. Az ember ebben a rendszerben nem kívülálló: szerves része annak, amit alakít, és akarja vagy sem, viseli az átalakítás következményeit. Amit az erdőkkel teszünk, annak következményei nem elvontak, hanem a mindennapokban is érzékelhetők.

Ebben a helyzetben az erdők kérdése már nem kezelhető pusztán gazdasági megközelítésben, nem csak az erdészek ügye, nem szűkíthető le erdészeti technológiákra, jogszabályokra vagy gazdálkodási modellekre, és önmagában természetvédelmi kérdésként sem értelmezhető.

Az erdők állapota ma közérdekű kérdés. A vízmegtartás, a párologtatás, a hőterhelés csökkentése és a talaj stabilitása nem természetvédelmi „többletelvárások”, hanem az élhető táj alapfeltételei. Ha ezek a funkciók sérülnek, annak társadalmi következményei vannak. Ezért az erdőkkel kapcsolatos döntések nem lehetnek kizárólag szakmai kérdések, ugyanakkor szakmai tudás nélkül sem hozhatók meg.

Az Erdőszeretet Szövetség ebből a felismerésből indul ki. Nem konkrét megszólalásokra reagál, nem szereplőket minősít és nem kíván senkit támadni. Ugyanakkor fontosnak tartjuk világosan kimondani, hogy az erdők ügye ma nem pusztán természetvédelmi vagy gazdálkodási kérdés, hanem az emberi életfeltételek megőrzésének egyik alapja.

A jelenlegi közbeszédben gyakran megjelenik az „erdészek kontra civilek” leegyszerűsítő szembeállítás. Ez az értelmezés elfedi a valóság összetettségét. Az erdőkkel kapcsolatos kérdéseket ma nem csupán civilek vetik fel. Természetvédelmi szakemberek, ökológusok, kutatók, erdészek és jelentős terepi tapasztalattal rendelkező szakértők is véleményt formálnak. Ezek a hangok nem az erdészek ellen szólnak, hanem abból a tapasztalatból fakadnak, hogy a táj működése változik, mert változnak a körülmények, ezért a megszokott gyakorlatok egyre kevésbé képesek választ adni ezekre a változásokra.

A valódi törésvonal nem emberek és szakmák között húzódik, hanem működési logikák között. A mai erdőgazdálkodási rendszer – még akkor is, ha természetközeli elemeket alkalmaz – alapvetően gazdasági és beavatkozás-orientált keretek között működik, amely korlátokat is jelent. Egy ilyen rendszer nehezen tud elsődlegesen olyan funkciókra fókuszálni, mint a vízvisszatartás, a mikroklíma stabilizálása vagy a hosszú távú ökológiai ellenálló képesség, vagy a rekreációs célok.

Az Erdőszeretet Szövetségben az egyik alapelvünk, hogy a biológiai sokféleség megőrzése és az ökológiai stabilitás ma már nem szorítkozhat kizárólag védett területekre. Az erdők egészének működése számít. Ez azt jelenti, hogy az erdőkezelésről nem lehet kizárólag jogi kategóriák mentén gondolkodni. Sok esetben a vízvisszatartás, a mikroklíma védelme vagy a talajélet megőrzése olyan erdőkben is elsődleges szempont kell legyen, amelyek formálisan nem tartoznak a legszigorúbb védelmi kategóriákba. A védett és Natura2000 területeken azonban e szempontoknak kiemelten érvényesülnie kellene.

Az erdők nem védhetők meg kizárólag technológiákkal, jogszabályokkal vagy megszokott működési mintákkal. Ugyanígy nem védhető meg indulatokkal, kirekesztéssel vagy leegyszerűsítő üzenetekkel sem. Olyan párbeszédre van szükség, amely képes befogadni az eltérő tapasztalatokat, és elismeri, hogy a változás nem gyengeség, hanem alkalmazkodás.

Az érintettek együttműködése alapvető feltétel. Az erdők jövőjéről nem lehet érdemi párbeszéd erdészek nélkül. Ugyanakkor az is világos, hogy a jelenlegi gyakorlatok nem minden esetben szolgálják azokat a funkciókat, amelyekre most a legnagyobb szükség lenne. A változás nem kívülről fog érkezni, hanem akkor válhat hitelessé, ha teret kapnak az eltérő, kísérletező, újragondoló hangok.

Lehet, hogy sok erdész ma nem ott és nem úgy szólal meg, ahogyan szeretne. A hierarchikus rendszerek ritkán kedveznek a nyilvános, érdemi és konstruktív vitáknak. Mégis fontos kimondani: ezekre a hangokra szükség van, mert nélkülük nincs valódi tanulás és nincs alkalmazkodás, azaz olyan megoldáskeresés, mely a valódi jóllétünket és éltető jövőnket szolgálja.

Az Erdőszeretet Szövetségnek az az álláspontja, hogy az ember és az erdők jövője azon múlik, hogy képesek vagyunk-e együtt elmozdulni az egyszerű válaszoktól. A társadalom egésze érintett abban folyamatban, ami ezt a jövőt meghatározza, ezért is szükséges a tervezést párbeszédre alapozni. Nem az a kérdés, hogy több, vagy kevesebb természetvédelemre, illetve több, vagy kevesebb gazdálkodásra van szükség. A tét az, hogy képesek leszünk-e olyan erdő- és természetszemléletre, amely az erdőt egyszerre látja ökológiai rendszerként és az emberi életfeltételek alapjaként, az emberi élet elválaszthatatlan részeként.

A fiam október végén épp Spanyolországban járt az osztályával, egy Erasmus program keretében, nyelvet tanulni. Nem messze voltak Valenciától, ahol pár óra alatt leesett az éves csapadék, a hömpölygő eső pedig úgy sodorta az autókat az utcán, mint patak a faleveleket.

Fotó: JOSE JORDAN/AFP

Előzőleg hasonló történt Ausztriában és Csehországban. A klímakutatók szerint ez egyre gyakoribb lesz, mert a túlmelegedett tengerekből felemelkedő hatalmas víztömegek – az esőszabályzó, összefüggő erdőségek hiányában – így zúdulnak le. És senki nem tudja megjósolni, hol lesz a következő ilyen, csak egyet lehet tudni: ez egyre gyakoribb lesz és egyre súlyosabb.

Ha lennének összefüggő erdőink, nem így történne a dolog? Pontosan. Miért?

Mert a fák képesek szabályozni az időjárást, képesek működtetni a kisvízkört. Nem csak vizet párologtatnak, hanem olyan kémiai anyagokat is juttatnak a légkörbe, amin a vízpára kicsapódhat. Így csendes esők és zivatarok lesznek az özönvízszerű esők helyett, azaz eloszlatják a csapadékot térben és időben. Ezzel nem csak az özönvizek váltanak át csendes esővé. Megállíthatnánk vagy mérsékelhetnénk pl. az alföld elsivatagodását, tavaink kiszáradását – mely szintén világtendencia.

Fotó: Pixabay, Bergadder

Állítsuk vissza az összefüggő erdőket! Ezért most sokat tehetünk!

Az Erdőszeretet, Életigen kampányunkat 33 szakemberrel – erdőökológusokkal, klímaszakemberekkel – raktunk össze, és arról szól, hogy mit kellene haladéktalanul meglépnünk ahhoz, hogy hozzájáruljunk a pozitív fordulathoz. Most muszáj összefognunk, hiszen mindannyian egy olyan „autóban” ülünk, ami 130-al robog egy betonfal felé.

Az erdők képesek regenerálódni. Például úgy, ha békén hagyjuk őket. És viszonzásképp segítenek nekünk megküzdeni a klímaváltozás kihívásaival.

Azt az erdőt szerettem. Így kezdődött.

Amikor sokszor találkozol egy emberrel, beszélsz vele, érinted – közel kerül hozzád. Így van ez az erdőkkel is. Azt az erdőt a szendehelyi kis tó felett szerettem.

Aztán idén április derekán megjelentek a munkagépek és letarolták. A földdel tették egyenlővé. A fák levelei már hamvas aranyzöldek voltak, pezsgett a tavasz, a madarak fészkeltek már a fák odvaiban. Ez lett belőle:

Fotó: Bükki Tamás

Az erdészet úgy hívja ezt szaknyelven: végvágás. A végvágás és tarvágás közt az a különbség, hogy tarvágni egy nem őshonos erdőt szoktak, pl akácost. Az akác korábban nem élt mifelénk, az USA-ból telepítették be. Amikor tölgyest, bükköst irtanak ki – melyek őshonos fafajok -, azt végvágásnak nevezik. Milyen kifejező a szó, végvágás, ugye?

Az erdészek egy része – sajnos ma ez a domináns – azt gondolja, hogy, ez egy szakszerű erdőmegújítás. Csakhogy a végvágással egy teljes ökoszisztéma roppan össze. A klímaváltozás miatti forró, aszályos hónapok, az árnyat adó fák hiánya, a vadvédelem teljes hiánya – mifelénk már nem teszik ki a kerítést sem, hogy óvják a felnövekvő facsemetéket, mert drága – azt okozza, hogy a végvágott területen aligha nő majd újra erdő.

Hazánk megmaradt erdőinek kb. 90%-a ilyen pusztulásra van ítélve. Az erdőinkben lassan több a végvágott seb, mint az erdő. Az alábbi kép a Bükkben készült – jól láthatóak az erdő súlyos sebei. Ugyanilyen szomorú a kép az országban szinte mindenhol.

Fotó: Zelei Anna

Mit gondolsz, eljutottunk oda, ahol a madár sem jár?

Lehetne másképp? Persze, hogy lehetne. 30 éve kidolgozott, bizonyítottan működő megoldás az örökerdő. Egy örökerdőben is lehet fát kivenni, de csak olyan módon, hogy tiszteletben tartjuk az életet. Egy örökerdőben – a természetes állapothoz hasonlóan – a többféle fajú és korú fa él együtt, így hatékonyan fenntartható a biodiverzitás, és a klímaváltozás hatásaival szembeni ellenállóképessége is nagyobb.

A lányomnak, amikor megszületett, sokat meséltem. Hiszem, hogy a mesék bölcsessége az életre készít fel. Az erdő, amikor együtt járjuk a gyerekeimmel, hirtelen tele lesz csodával. Felfedezni való izgalmakkal. Akárhová is nézünk: pezseg az élet. A kerekerdőben valahogy felidéződik a mesék bölcsessége. Az erdő: segít jól élni. Jól dönteni.

A magyar népmesék gyakran így végződnek: Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Látom magam előtt az egészséges erdőt. Tele van élettel, és szebbnél szebb történetekkel. Rajtunk is múlik, így lesz-e.

Tarvágás Vs. Örökerdő

A tarvágás a legdrasztikusabb fakitermelési mód az ökoszisztéma (Földünk) szempontjából. Ez egy rendkívül természetromboló, idejétmúlt erdészeti eljárás, amely során a területről egyetlen lépésben megtörténik a fák kitermelése.

A gazdag élővilággal rendelkező erdő egyetlen szemvillantás alatt megszűnik létezni. Elpusztul. A letarolt terület csupasszá válik, és ha utána új erdőt telepítenek, akkor is legalább 100-150 év szükséges ahhoz, hogy újra egy gazdag, ellenálló és dús erdőterület jöjjön létre.

Az örökerdő gazdálkodás a tarvágás ellentéte, napjaink modern és elvárt fakitermelő módszere. Ez a gazdálkodási mód kíméletes erdőhasználatot takar, ami azt jelenti, hogy szálanként, vagy kisebb csoportonként vágják ki a fákat. Ilyenkor a „kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad”, azaz nem szakad meg a területen a folyamatos erdőborítás, és a faanyagot is hasznosíthatja az erdőtulajdonos.

Ezzel a módszerrel nem avatkoznak bele drasztikusan az erdei életközösségek életébe. Az erdő ökoszisztéma-szolgáltatásait folyamatosan élvezheti az élővilág és benne az ember is: megmenekülnek az élőhelyek és a populációk, fennmarad a hűsítő és védelmező erdőklíma.

Az erdei tarvágásról

A tarvágás a legdrasztikusabb fakitermelési mód az ökoszisztéma (Földünk) szempontjából. Ez egy rendkívül természetromboló, idejétmúlt erdészeti eljárás, amely során a területről egyetlen lépésben megtörténik a fák kitermelése.

Az addig jól működő, kellemes mikroklímával és gazdag élővilággal rendelkező erdő egyetlen szemvillantás alatt megszűnik létezni. Elpusztul. A letarolt terület csupasszá válik, és ha utána új erdőt telepítenek, akkor is legalább 100-150 év szükséges ahhoz, hogy újra egy gazdag, ellenálló és dús erdőterület jöjjön létre.

Mivel megszűnik a védelmező erdőklíma, ezért leromlik és kiszárad a talaj, utat engedve az inváziós növények térhódításának. Az állatvilág szinte kihal a területről a hirtelen eltűnő fák miatt. Megnő a terület hőmérséklete, és csapadékos időben megnő a lavinaveszély is.

De vajon miért alkalmazzák mégis erdeink 98%-án ezt a környezetkárosító erdészeti eljárást? Nos, azért, mert ez hoz leggyorsabban hasznot, ez a legkényelmesebb, a legolcsóbb és a legegyszerűbb. A következmények pedig már nem azt a nemzedéket fogják igazán sújtani, akik ezt elkövették.

(Az erdőgazdálkodás körültekintően megalkotta a szakmai nevezéktant: ők azt mondják, hogy nem tarvágnak, hanem végvágnak. A tarvágás eredetileg faültetvényeken használatos fakitermelési mód – és oda valóban alkalmas, hiszen az nem természetközeli erdő, hanem ún. műerdő gazdasági célú felhasználásra. Amikor pedig természetközeli bükköst vagy tölgyest termelnek ki, olyankor azt végvágásnak nevezik. Egy szó, mint száz, természetvédelmi területen TILOS fát vágni, de sajnos az állam semmibe veszi a törvényt.)

Az örökerdő fogalma és az örökerdő gazdálkodás

Az örökerdő gazdálkodás a tarvágás ellentéte, napjaink modern és elvárt fakitermelő módszere. Ez a gazdálkodási mód kíméletes erdőhasználatot takar, ami azt jelenti, hogy szálanként, vagy kisebb csoportonként vágják ki a fákat. Ilyenkor a „kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad”, azaz nem szakad meg a területen a folyamatos erdőborítás, és a faanyagot is hasznosíthatja az erdőtulajdonos.

Ezzel a módszerrel nem avatkoznak bele drasztikusan az erdei életközösségek életébe. Az erdő ökoszisztéma-szolgáltatásait folyamatosan élvezheti az élővilág és benne az ember is: megmenekülnek az élőhelyek és a populációk, fennmarad a hűsítő és védelmező erdőklíma.

Ilyen erdőgazdálkodással jön létre az örökerdő. Ezt a módszertant már három évtizede kidolgozta a hazai Pro Silva társaság: minőségi faanyagtermelés mellett biztosítja az erdei biodiverzitás és az ökoszisztéma funkciók folyamatosa fennmaradását. Bizonyítottan működik és fenntartható! Igaz, nagyobb szakértelmet és elhivatottságot kíván. Viszont az örökerdő gazdálkodás többszörösen is megtérül mindenkinek: csillapítja a klímaváltozás mértékét és az erdő is jóval erősebb, ellenállóbb és gazdagabb lesz idővel.

Mert mi lenne a cél?

•         ne süljünk meg = klímaváltozás mérséklése
•         legyen mit ennünk = az aszálykárok megelőzése, az árvízi károk elleni védelem + tudjunk öntözni
•         legyen mit innunk = javuljon a (felszíni és felszín alatti) vízminőség
•         legyen hol élnünk = komplex otthonunk, a Föld, nélkülözhetetlen változatosságának megóvása <= újra több vízhez juthatnak vizes élőhelyek, rétek, erdők.

Ezek a ma szinte megoldhatatlannak tűnő gondok orvosolhatók a patakok és árterek újjáélesztésével

Hogyan?

• az őshonos fás növényzet megőrzésével,
• a vízfolyás-menti faültetvények fokozatos erdővé átalakításával,
• az erdők kíméletes (szálaló ill. örökerdő) kitermelésével
• az ártéri szántók egy részének beerdősítésével,
• vízeink regenerációs folyamatainak segítésével, azaz kanyargósságuk és változatosságuk helyreállításával
• a mederszint-visszatöltődési folyamatok, szabad kanyargás, egyensúlyi meder kialakulásának segítésével
• „ármentesített”, eredeti árterek (szabályozott) újbóli megnyitásával.

A vízfolyások revitalizációja kedvező hatást gyakorol majd a vízjárásra is, különösen a teljesen művivé tett (pl. lebetonozott) vízfolyások esetében. Például a Balatonba ömlő kisvízfolyások egyenletesebb hozama hozzájárulhat a tó folyamatos vízellátásához.

 Mit tehetünk?

A éghajlatváltozás csillapításának egyedüli lehetősége az alapvető ökológiai funkciók helyreállítása, amelyhez elengedhetetlen az erdők és a víz megóvása, ahol ez már nem lehet, ott a visszaállítása!

Az alapvető ökológiai funkciók mindegyikéhez szükségünk van arra, amit a természetes erdők tudnak:

•         a napenergia finom szétoszlatása a víz körforgása révén,
•         a szén-dioxid megkötése,
•         a tápanyagok, a talaj megőrzése,
•         a felszíni lefolyás csökkentése, a beszivárgás növelése.

Az erdő és a vizek megóvására égető szükségünk van! Lefékezik a klímaváltozást és enyhülést hoznak mindannyiunknak!

Óvjuk őket!

Ezzel nem csak magadat, a családodat, de a többi élőlényt és a lakóhelyedet, a Földet is óvod!

 Az erdőirtások és vízelvezetések óriási hőkibocsátást és hőszigetek kialakulását okozzák!
A fák hűtő hatása párologtatás révén óriási jelentőségű!
Ha napi 1 mm-rel csökkenése a párolgás egy 10 km2 területen (mintha egész Dorogon vagy Kistarcsán kiirtanánk a növényzetet), az annyi hőkibocsátással jár egyetlen napsütéses napon, mint Magyarország valamennyi erőművének éves teljesítménye.

Így egy 10 km2 tarvágott terület 1 napsütéses nap során majdnem annyi hőt bocsát ki magából (6000 MW), mint Magyarország erőműveinek összes teljesítménye (6700 MW – 2024.).

A fák, ha hagyjuk őket, a víz elpárologtatásával aktívan hűtenek!

Óvjuk őket!

Ezzel nem csak magadat, a családodat, de a többi élőlényt és a lakóhelyedet, a Földet is óvod!