A jövőben nem tartható fenn lefolyóvá változtatott vizeink jelenlegi arányú elvezetése a tenger felé a Kárpát-medence kiszáradásának veszélye nélkül.
Minél nagyobb területet vissza kell adni a vizet hasznosító, megőrző, elpárologtató természetnek! Mert a fák nem csak párologtatják, hanem meg is őrzik a vizet!
(Például egy otthagyott holtfa úgy működik, mint egy óriási szivacs.)
Mert mi lenne a cél?
- ne süljünk meg = klímaváltozás mérséklése
- legyen mit ennünk = az aszálykárok megelőzése, az árvízi károk elleni védelem + tudjunk öntözni
- legyen mit innunk = javuljon a (felszíni és felszín alatti) vízminőség
- legyen hol élnünk = komplex otthonunk, a Föld, nélkülözhetetlen változatosságának megóvása <= újra több vízhez juthatnak vizes élőhelyek, rétek, erdők.
Ezek a ma szinte megoldhatatlannak tűnő gondok orvosolhatók a patakok és árterek újjáélesztésével
Hogyan?
- az őshonos fás növényzet megőrzésével,
- a vízfolyás-menti faültetvények fokozatos erdővé átalakításával,
- az erdők kíméletes (szálaló ill. örökerdő) kitermelésével
- az ártéri szántók egy részének beerdősítésével,
- vízeink regenerációs folyamatainak segítésével, azaz kanyargósságuk és változatosságuk helyreállításával
- a mederszint-visszatöltődési folyamatok, szabad kanyargás, egyensúlyi meder kialakulásának segítésével
- „ármentesített”, eredeti árterek (szabályozott) újbóli megnyitásával.
A vízfolyások revitalizációja kedvező hatást gyakorol majd a vízjárásra is, különösen a teljesen művivé tett (pl. lebetonozott) vízfolyások esetében. Például a Balatonba ömlő kisvízfolyások egyenletesebb hozama hozzájárulhat a tó folyamatos vízellátásához.
