Amikor a lányom megszületett, akkortájt fedeztem fel magamnak az erdőt.

Azt az erdőt szerettem. Így kezdődött.

Amikor sokszor találkozol egy emberrel, beszélsz vele, érinted – közel kerül hozzád. Így van ez az erdőkkel is. Azt az erdőt a szendehelyi kis tó felett szerettem.

Aztán idén április derekán megjelentek a munkagépek és letarolták. A földdel tették egyenlővé. A fák levelei már hamvas aranyzöldek voltak, pezsgett a tavasz, a madarak fészkeltek már a fák odvaiban. Ez lett belőle:

Az erdészet úgy hívja ezt szaknyelven: végvágás. A végvágás és tarvágás közt az a különbség, hogy tarvágni egy nem őshonos erdőt szoktak, pl akácost. Az akác korábban nem élt mifelénk, az USA-ból telepítették be. Amikor tölgyest, bükköst irtanak ki – melyek őshonos fafajok -, azt végvágásnak nevezik. Milyen kifejező a szó, végvágás, ugye?

Az erdészek egy része – sajnos ma ez a domináns – azt gondolja, hogy, ez egy szakszerű erdőmegújítás. Csakhogy a végvágással egy teljes ökoszisztéma roppan össze. A klímaváltozás miatti forró, aszályos hónapok, az árnyat adó fák hiánya, a vadvédelem teljes hiánya – mifelénk már nem teszik ki a kerítést sem, hogy óvják a felnövekvő facsemetéket, mert drága – azt okozza, hogy a végvágott területen aligha nő majd újra erdő.

Hazánk megmaradt erdőinek kb. 90%-a ilyen pusztulásra van ítélve. Az erdőinkben lassan több a végvágott seb, mint az erdő. Az alábbi kép a Bükkben készült – jól láthatóak az erdő súlyos sebei. Ugyanilyen szomorú a kép az országban szinte mindenhol.

Mit gondolsz, eljutottunk oda, ahol a madár sem jár?

Lehetne másképp? Persze, hogy lehetne. 30 éve kidolgozott, bizonyítottan működő megoldás az örökerdő. Egy örökerdőben is lehet fát kivenni, de csak olyan módon, hogy tiszteletben tartjuk az életet. Egy örökerdőben – a természetes állapothoz hasonlóan – a többféle fajú és korú fa él együtt, így hatékonyan fenntartható a biodiverzitás, és a klímaváltozás hatásaival szembeni ellenállóképessége is nagyobb.

A lányomnak, amikor megszületett, sokat meséltem. Hiszem, hogy a mesék bölcsessége az életre készít fel. Az erdő, amikor együtt járjuk a gyerekeimmel, hirtelen tele lesz csodával. Felfedezni való izgalmakkal. Akárhová is nézünk: pezseg az élet. A kerekerdőben valahogy felidéződik a mesék bölcsessége. Az erdő: segít jól élni. Jól dönteni.

A magyar népmesék gyakran így végződnek: Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Látom magam előtt az egészséges erdőt. Tele van élettel, és szebbnél szebb történetekkel. Rajtunk is múlik, így lesz-e.

Tarvágás Vs. Örökerdő

A tarvágás a legdrasztikusabb fakitermelési mód az ökoszisztéma (Földünk) szempontjából. Ez egy rendkívül természetromboló, idejétmúlt erdészeti eljárás, amely során a területről egyetlen lépésben megtörténik a fák kitermelése.

A gazdag élővilággal rendelkező erdő egyetlen szemvillantás alatt megszűnik létezni. Elpusztul. A letarolt terület csupasszá válik, és ha utána új erdőt telepítenek, akkor is legalább 100-150 év szükséges ahhoz, hogy újra egy gazdag, ellenálló és dús erdőterület jöjjön létre.

Az örökerdő gazdálkodás a tarvágás ellentéte, napjaink modern és elvárt fakitermelő módszere. Ez a gazdálkodási mód kíméletes erdőhasználatot takar, ami azt jelenti, hogy szálanként, vagy kisebb csoportonként vágják ki a fákat. Ilyenkor a „kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad”, azaz nem szakad meg a területen a folyamatos erdőborítás, és a faanyagot is hasznosíthatja az erdőtulajdonos.

Ezzel a módszerrel nem avatkoznak bele drasztikusan az erdei életközösségek életébe. Az erdő ökoszisztéma-szolgáltatásait folyamatosan élvezheti az élővilág és benne az ember is: megmenekülnek az élőhelyek és a populációk, fennmarad a hűsítő és védelmező erdőklíma.

Az erdei tarvágásról

A tarvágás a legdrasztikusabb fakitermelési mód az ökoszisztéma (Földünk) szempontjából. Ez egy rendkívül természetromboló, idejétmúlt erdészeti eljárás, amely során a területről egyetlen lépésben megtörténik a fák kitermelése.

Az addig jól működő, kellemes mikroklímával és gazdag élővilággal rendelkező erdő egyetlen szemvillantás alatt megszűnik létezni. Elpusztul. A letarolt terület csupasszá válik, és ha utána új erdőt telepítenek, akkor is legalább 100-150 év szükséges ahhoz, hogy újra egy gazdag, ellenálló és dús erdőterület jöjjön létre.

Mivel megszűnik a védelmező erdőklíma, ezért leromlik és kiszárad a talaj, utat engedve az inváziós növények térhódításának. Az állatvilág szinte kihal a területről a hirtelen eltűnő fák miatt. Megnő a terület hőmérséklete, és csapadékos időben megnő a lavinaveszély is.

De vajon miért alkalmazzák mégis erdeink 98%-án ezt a környezetkárosító erdészeti eljárást? Nos, azért, mert ez hoz leggyorsabban hasznot, ez a legkényelmesebb, a legolcsóbb és a legegyszerűbb. A következmények pedig már nem azt a nemzedéket fogják igazán sújtani, akik ezt elkövették.

(Az erdőgazdálkodás körültekintően megalkotta a szakmai nevezéktant: ők azt mondják, hogy nem tarvágnak, hanem végvágnak. A tarvágás eredetileg faültetvényeken használatos fakitermelési mód – és oda valóban alkalmas, hiszen az nem természetközeli erdő, hanem ún. műerdő gazdasági célú felhasználásra. Amikor pedig természetközeli bükköst vagy tölgyest termelnek ki, olyankor azt végvágásnak nevezik. Egy szó, mint száz, természetvédelmi területen TILOS fát vágni, de sajnos az állam semmibe veszi a törvényt.)

Az örökerdő fogalma és az örökerdő gazdálkodás

Az örökerdő gazdálkodás a tarvágás ellentéte, napjaink modern és elvárt fakitermelő módszere. Ez a gazdálkodási mód kíméletes erdőhasználatot takar, ami azt jelenti, hogy szálanként, vagy kisebb csoportonként vágják ki a fákat. Ilyenkor a „kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad”, azaz nem szakad meg a területen a folyamatos erdőborítás, és a faanyagot is hasznosíthatja az erdőtulajdonos.

Ezzel a módszerrel nem avatkoznak bele drasztikusan az erdei életközösségek életébe. Az erdő ökoszisztéma-szolgáltatásait folyamatosan élvezheti az élővilág és benne az ember is: megmenekülnek az élőhelyek és a populációk, fennmarad a hűsítő és védelmező erdőklíma.

Ilyen erdőgazdálkodással jön létre az örökerdő. Ezt a módszertant már három évtizede kidolgozta a hazai Pro Silva társaság: minőségi faanyagtermelés mellett biztosítja az erdei biodiverzitás és az ökoszisztéma funkciók folyamatosa fennmaradását. Bizonyítottan működik és fenntartható! Igaz, nagyobb szakértelmet és elhivatottságot kíván. Viszont az örökerdő gazdálkodás többszörösen is megtérül mindenkinek: csillapítja a klímaváltozás mértékét és az erdő is jóval erősebb, ellenállóbb és gazdagabb lesz idővel.